Fantasztikus romantikus - Szelax oldala

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, –egyszer biztos, de nem kétszer- valahol, de nem az Óperencián vagy az üveghegyen túl, s nem is ott, ahol a kurta farkú malac túr, hanem az északi földtekén, a mérsékelt éghajlati övben, Európa szívében, a Kárpátok alatt egy kis ország. A kicsiny ország ép telelt, hullt a hó a tízemeletesekre, a húszemeletesekre, a szupermárketekre és a Berze-palotára. A palota előtt, a Hősök-terén mobilozott a palota királynéja s közben bámulta a tök fehér tájat, amiben itt-ott felbukkant egy-egy fekete hajú EMO-s fiatal. A királyné befejezte sms-ét, becsukta telefonját és útra kelt a palota felé. A tér kövére csúszós jég fagyott, ami a királyi acélbetétes talpnak sem kegyelmezett:

- Basszuskulcs.. hát már csak ez hiányzott, beverem az orrom a hóba, véres lett a szám és a fekete kölykök itt lesnek.

Kívánságát félreértette a gólya, és tíz év múlva fekete hajú, hófehér bőrű, vérpiros ajkú gyermekkel lepte meg. Mivel a királyné nem volt túl fantáziadús, elnevezte a gyereket Hófehérkének. A szülés után a királynéra ráhajtott a gólya, az meg hagyta, s mivel a gólya csőre szexisebb volt a királyénál, a királyné lelépett a gólyával. Egy év múlva a király ráunt a magányra és elvette új feleségét, akit a Rockyban szedett fel. Az új királyné szép volt, de kissé egocentrikus. Egész állónap csak a tükörben nézegette magát:

- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?

Ilyenkor a tükör mindig azt felelte:

- Úrnőm, nincs a világnak szebb asszonya tenálad.  Na persze, álmaidban!

Persze a királyné azt hitte, hogy a tükör, varázstükör és igazat mond, pedig, ha tudta volna, hogy csak bolhapiaci leértékelt bóvli, aki hazudik, mint a vízfolyás…

Telt-múlt az idő és a királyné vén csotrogány lett, Hófehérke meg bögyös pipi. Ezt a királyné is észrevette és szaladt is a tükréhez:

A tükör viszont mára megelégelte a hazudozást:

- Szép vagy, szép vagy úrnőm… aj, a rosseb egye meg. Tudod mit? Bűn ronda vagy és Hófehérke sokkal dögösebb nálad.

A királyné bezöldült az irigységtől, s ettől kezdve azon gondolkozott, hogyan nyírhatná ki Hófehérkét.

Az antidepresszánzsok és nyugtató teák sem segítettek a királynénak, aki egyszer –mikor ura konferencia úton volt, hogy ezzel a konferencia-turizmus résztvevőjeként hozzájáruljon az ország GDP-jéhez- magához hivatta bizalmas udvari vadászát:

- Csőváz! – viszonozta a királyné a tiszteletteljes üdvözlést.

- Mi kéne, ha vóna?

- Naná, de tudod, hogy ez sokba fog neked kerülni?!

Másnap a vadász sétálni hívta Hófehérkét:

De hogy bebizonyítsd, elvégezted a munkát, hozd el nekem azt, amit a legjobban félt, erényének ékét, a haját!

 - Jaja, száz rugó meg egy kis meglepetés gondolom elég lesz juttatásként.

Hófehérke belekarolt a vadászba és elindultak az erdőbe. A kislány persze azt hitte, hogy bulizni mennek, szóval a vadásszal tartott. Egyre beljebb és beljebb értek, találkoztak virágokkal, nagy nyuszikkal, éneklő madárkával károgó varjakkal, recsegő, ropogó, sudár, lombos fákkal és mérges, morcos gombákkal. Egy tisztáson végül megálltak és a vadász elővette a borotváját, de Hófehérke könyörgésre fogta:

- Ne, ne, nem akarok meghalni, ne ilyen fiatalon! Még annyi mindent nem láttam, és a törpékkel meg a királyfival se találkoztam még!

- Figy, egyezzünk meg! –dobta fel az ötletet a vadász- Te elszaladsz messzire, én bezsebelem a lóvét, és úgy teszünk, mintha a meló el lenne intézve.

- Okés. – egyezett bele Hófehérke.

Sima, mint a babapopsija. Hunter szőrtelenítő, nem CSAK nőknek!

- De előbb leborotváljuk a lábszőrödet, hogy a királynénak a hajad helyett ezzel bizonyíthassam, meghaltál.

A vadász megmutatta a szőrt bizonyítékként a királynénak, aki UV-fény alatt vizsgálta meg. Szegény Hófehérke meg futott tovább az erdőben, ahol a fák megirigyelték divatos ruháit és meg akarták tőle szerezni.

Futott, futott, s ritkult már a sűrű, zord, divathajhász erdő, mikor Hófehérke egy tisztásra érve megpillantott egy kétemeletes luxusvillát.

A házban talált parányi asztalt hét kis tányérral és hét kis pohárral megterítve. Az asztal mellett a hét kis ágyacskán hét kis párnát. Hófehérke a futástól megéhezve elővette zsebéből Norbi update-es könyvét és összehasonlította a talált ételek kódját a könyvbeliekkel. Majd nekiült az evésnek és ivásnak.

Dolga végeztével mély álomba szenderül. Mialatt Hófehérke az igazak álmát aludta beesteledett. Az éjszaka sötétjében csak hét kis mozgó fényt lehetett látni, a bányászlámpák fényét. A hét lámpa, a hét kis törpét jelezte a sötétben, akik sorban meneteltek egymás után. A sort Tudor Géza vezette, s Szundi Peti folytatta. Szende Zita haját igazgatta s fejét fájlalta, Vidor Gabi a sor negyedikjeként kuncogott, és a megfázott Hapci Mártával németül diskurált a sílesiklásról. Morgó Izolda csitította az előtte baktató, hangoskodó lányokat. Kuka Nikolasz volt az egyetlen, aki csendben kocogta a távot a bányából hazafelé. Megunva a lassú tempót beelőzött mindenkit, s most az egyszer megszólalt:

- Gyerünk, már nincs sok hátra, hazáig verseny!

Eddig békességben éltek így heten, mint a gonoszok, de ma, mikor betoppantak villájukba felforgatva találtak mindent. Körbe néztek, s egyszer csak egyikőjük felkiáltott:

- A változatosság kedvéért áruljátok már el, hogy ki zabálta fel a kajámat?

- Áhh, Quatsch, inkább keressünk atlaszok térkép csapadékokról!

aki használta a villámat? De hát az ismeretlen. Legyen adva x, s a valószínűsége, hogy az illető lány volt 100%.

- Ne legyünk már ilyen közönségesek, inkább mutassuk meg a térképen Romániát! Mondtam már, hogy a feleségem Szatmárnémetiből származik?

- Na, lányok, jöhet egy kis magasugrás? Vagy erősítsünk inkább?

Aztán, ahogy tanakodtak, kutakodtak, egyszer csak az egyik takaró alatt megtalálták a tettest, Hófehérkét, aki még mindig csak hortyogott. Orra piros lett a pálesztől, haja ében fekete, bőre hófehér. Majd az egyik törpe megjegyezte:

- Milyen volt szőkesége… akarom mondani feketesége? Nem tudom már. Milyen volt szeme kékje… öcsém barna?

Még csak nem is derékszögben fekszik!

Hagyták végül aludni a fáradt szépséget, megosztozkodtak a maradék kis helyen, s így próbáltak meg aludni.

tervelt ki ellene gonosz mostohája, hogyan szaladt el a vadász elől és hogy tették tönkre ruháját a divathajhász, zord erdő lakói. A törpékkel Hófehérke hamar megtalálta a közöshangot és hamar összehaverkodtak, megosztották egymással hasznos tudásukat. 

Önkéntes házi rabszolgaságáért cserébe a törpék megengedték, hogy Hófehérke bérelje az egyik ágyat villájukban, de persze a rezsibe is be kellett szállnia.

- Hát jó, akkor maradhatsz, de csak egy feltétellel. Válaszolnod kell a következő kérdésre: Hogy készül a parizer meg a hurka?

 - Egyszerűen, a malac maradék részeit, mint fül, farok, nyelv, bőr…

- Oszt, izé, nem is mindegy az neked, hogy mit tesznek bele, úgyis megeszed!

- Na Hófehérke, ugye nem rágózol? 

 – Beszélhetek? Na jó, emberek csendet! Ne maceráljátok már Hófehérkét, vagy ha ez nem megy, menjetek ki!

– Hófehérke, egy a lényeg, légy nagyon óvatos, mert a gonosz királyné nem nyugszik, amíg meg nem halsz. Ne engedj be senkit a házba, és ne fogadj el senkitől semmit!

Egyik reggel a törpék elindultak a hegyekbe, s cseverésztek útközben:

- Ha kivonjuk a távolságot a kedvenc számomból, ami az 58 milliárd, a bánya akkor is 15 méterre lesz innen.

 - De, igaz! Viszont vagy az a jó, amit mondok, vagy az, amit írok, vagy az, amire gondolok. Meg egyébként is, pulyának zacskóba szarni oszt azt szopogatni!

Most derült csak ki, hogy a törpék milyen jól tették, hogy figyelmeztették Hófehérkét. A gonosz királyné egy szép napon –ami aztán már nem is volt olyan szép- elővette a varázs tükrét:

- Hát még szép vagy, bár elég ráncos. Szerintem használj AVON-os Anew-t. Tudod, sokkal szebb Hófehér… a Hófehér Jaguárod a garázsban.

De a királynét nem lehetett átverni.

 - Hogy micsoda? Hófehérke még életben van? Hol, hogyan, miért??? Vaaaadáááássz!!!

De a vadász nem jött többé, amint megkapta pénzét és a királyné erényövét, rögtön megpattant az udvarból. Egyre mérgesebb lett az úrnő, s gonosz tervet fontolgatott. Kifaggatta a tükröt Hófehérke jelenlegi földrajzi helyéről:

 - Keleti hosszúság 20,5°, északi szélesség 48,1°. Ez az, megvagy! 

Bezárkózott szobájába, öreg kofaasszony jelmezét magára öltötte és nyakába akasztott egy láda kelmét. A most következő részt kissé unalmasnak találtuk, szóval átugorjuk! Ebben a részben Hófehérkét kétszer is ki akarja nyírni a királyné, de a törpék mindannyiszor megmentik. Eközben a gonosz mostoha csak a tükröt kérdezgette, ami mindig ugyanazt válaszolta:

 - Szép vagy úrnőm, de Hófehérke a végzet asszonya. Muszáj ezt mondanom, Hófehérke a mesehős!

A királyné harmadszorra mérgezett almákkal próbálkozott be. Hófehérke kajás volt, és kért egyet, de a törpék tilalma eszébe jutott és fejéhez kapott:

A parasztasszonynak öltözött királyné tovább győzködte a lányt:

- Jó rövid pórázon tartanak, nem adnak elég teret neked. Csak nem attól félnek, hogy valaki megmérgez? Micsoda butaság! No, jól van, lásd milyen vagyok, ennek a legszebb almámnak a szebbik felét neked adom, én meg megeszem a fakóbbik felét.

Hófehérke még kicsit gondolkozott, de ahogy látta, milyen jóízűen eszi a parasztasszony, ő is elkérte az almát, és beleharapott. Sajna, Hófehérke ettől rögtön feldobta a pacskert, ilyen hamar még senki sem döntötte hanyatt. A királyné hangosan kacagva szaladt hazáig egyenest a tükörhöz:

- Te vagy, úrnőm, a legszebb! Ugyan már, csak azt mondom, amit hallani akar. A kómás Hófehérke még így is dögösebb nála!

Este a fiúk hazaértek a bányából, s ott találták Hófehérke hulláját. Elsőnek Szundi Peti állapította meg:

Tovább Vidor Gabi se kuncogott, és Hapci Márta sem tüsszögött. Minden törpe zokogott. Hófehérke csini üvegkoporsót kapott, s kis híján be is balzsamozták volna, ha a koporsó nem légmentesen zárt volna. A hegyi tisztásra kidobott koporsós kiscsajt mindig egy törpe őrizte, addig a másik hat a bányában dolgozott. Még az erdő lakói is gyászolták.

Egy év múlva Hófehérke teste még mindig nem bűzlött, valami megállította az oszlást. Tavasszal az erdőbe egy fényes paci hátán királyfi érkezett. A koporsóra írt név alapján azonosította az arisztokrata sarjat, és attól kezdve bele volt zúgva Hófehérkébe. Kisség beteges volt ez a vonzódás, de lehet hogy a királyfi a hullákra bukott, vagy Hófehérke vámpírrá változott. A csini pipi után még a túlvilági álmában is döglöttek a pasik. Így a királyfi pacijára pattanva a törpékhez lovagolt és ajánlatott tett a koporsós hölgyre:

- Olyan büdös cigi szaga van, menjen már hátrébb! Cigis királyfinak egyébként se adjuk Hófehérkét!

A királyfi láthatóan letört az elutasítástól, és újra bepróbálkozott:

Gondolta magában, ha másra nem lesz jó, majd használja a koporsót dohányzóasztalnak. A törpék nehezen törtek meg:

- Hát jó, de nem vagyok valami boldog. Csak most az egyszer, de többet nem játszunk ilyet!

- Jól figyelj királyfi, most kikristályosítom a tudásodat! Ő egy királylány, és ha elveszed egy magyar nőhöz mész feleségül, mint Clemencau, a francia miniszterelnök.

Végül a királyfi könyörgő tekintete meghatotta a törpéket, és neki adták Hófehérkét. A vállukon vitték volna a királyfi palotájáig a koporsót, ha a kis csaj halála előtt nem tömi tele magát almával, és hízik úgy meg, hogy nem bírják el. Ezért csak húzták a földön maguk után. Egy mérges gombában megbotlott Szundi Peti, és Hófehérke kiköpte a torkán akadt alma mérges darabját:

 - Ácsi, királyfi vagyok, ne fokozz le! Na, de ha már ébren vagy, megkérdem, gyűsz topogni?

Hófehérke, mintha mi se történt volna felállt, és örömmel indult el a királyfi oldalán bulizni. A törpéket persze hátra hagyta. A királynét is elhívták egy partyra, aki előtte megnézte magát tükrében:

- Höh, bűn ronda vagy, s Hófehérke él, ő a legszebb. Én meg felmondok!

A királyné tehetetlen bánatában átkozódott, toporzékolt, és idegösszeroppanást kapott. Még most is az őrültek házában ülne, s róla mesélnék, ha mindez így ért volna véget. De még nincs vége, hisz most jön a buli! 

 - Na, lányok, akkor ma túrázni megyünk. Jártatok már a Mount Everesten?

- Ez a megfázás!

- Nekem már megint megfájdult a fejem ettől. Hol van Tamás? Tamás? Tamááááásssss…

- Ez itt Hófehérke ez meg a királyfi… Jajj, mit nem lehet ezen érteni?

Happy End lett hát a vége, boldog lett Hófehérke és a hét törpe. Itt a vége, de el ne fuss véle, mert még olvasni akarok belőle! Bár látom néhányan kételkedtek, én mégis bizton állíthatom, ez mind hazugság, és ha nem hiszed… hát az már a te bajod!