Csak igazán akarni kellene
A nagy zajban hátul ül csendesen. Néz előre, de nem lát. Ez olyan, mint mikor olvasol, de nem érted mit. Kiabálás, harsogás, egyik jobban, mint a másik. Ötletekkel bombázzák egymást, s egyikről se tudja, hogy melyik mi. Végső elkeseredésében segélykérően pillant barátaira, de mintha csak ő lenne az, aki nem érti. Láthatatlan fejbólogatók társasága körben mindenki, de az ő feje mozdulatlan.
- Ide menjünk, persze-persze!
Kérdőn húzza fel szemöldökét: De minek menjünk?
Mindenki látja az okot, s hogy megéri, csak ő nem. Új műsor, melyben együtt a csapat, végre ő is úgy érzi az egység része, de valami hibádzik. Választani kellene, de az egység nem úgy dönt, ahogy ő gondolja. Mi baja az ízlésüknek? Újabb válaszút, talán végre az ő akarata is érvényesülne, de a kis hang egyre csak súgja: te nem vagy idevaló, te nem idetartozol!
Nem ebbe az egységbe? Ebbe se, és a régibe se? De mi bajuk lehet? Csak neki nem működik, vagy senkinek? De mások meg tudják oldani, ő miért nem? Máshogy élik életük s ők gyakorlottabbak. Mivel akarják, igazán akarják, megoldják. Kifogásokat keres, s mindig talál. Mikor kifogy..van egyáltalán olyan? Magába néz, s talán tudja, nem is akarta úgy igazán. Kívülálló maradt, mert nem akarta eléggé. Talán nem is mindenki mással volt baj, csupán vele.
