Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A könyv (75.)

2008.10.30

Nem kezdem el taglalni, hogy milyen is egy könyv, hiszen a tárgyi küllemét mindannyian ismerjük. Láttunk már képes, kép nélküli, rövid, hosszú, vastag, vékony, izgalmas tartalmú és kevésbé szórakoztató könyveket. Bizonyára minimum egyet már olvastunk is. Mégis a könyvek lelkét nem mindannyian érezhettük. Akár egy poros, viseltes, kissé szakadt könyvtári könyvről, akár egy friss nyomda szagú, pergő lapos, éles, szinte vágó szélű, új könyvről van szó, amit a boltban nézegetünk. Minden könyvnek lelke van. Ez a lélek az, ami a megfelelő olvasót meg is szólítja. Nem hallható hangon, hanem csupán egy érzéssel, ami magával ragadó lehet olvasása közben. A lélek mellé, egy történet is társul. "Hány kézen mehetett keresztül, és hányan olvashatták már el?" -tesszük fel a kérdést egy használt könyvnél. Valóban, a sárgás foltok talán olvasás közbeni evés nyomokra utalhatnak, vagy éppen barnás kávé foltok, apró jegyzetek a lap szélén, és fontos gondolatok aláhúzva jelzik, hogy volt már előttünk valaki, aki forgatta e lapokat. Ha épp nem tették így "tönkre" a könyvet, akkor is tudhatjuk, hogy olvasta valaki, mert míg egy új könyv lapjai simák, addig a régieké kicsit töredezett, néhol szamárfüles, vagy csupán az idő múlása ütött ki a lapok kapcsolódásánál. Az új könyv érintetlensége is utánozhatatlan. De a könyvek varázsát, éppúgy mint a lelkét nem sokan ismerhetik meg. Néhány kivételes személy, akikhez valamennyire közel állnak a könyvek, azok megismerhetik. De vajon a sors akarja, hogy azok az emberek is tudomást szerezzenek a könyvek varázsáról, akik nem is hisznek abban?          

Február 15. – Március 15.

 

 

Igen, egy hónap. Talán hosszúnak tűnik egy könyv tanulmányozására, és olvasására. De ha ez nem egy átlagos könyv, hanem egy varázskönyv, akkor azt hiszem megbocsájtható a lassúságom. Mindennap csak egy pár oldalt olvastam, és minden oldallal egyre jobban belemélyedtem a tündérek világában. Mint, ahogy olvasás közben kiderült, a könyv amit Endrew bácsitól kaptam, egy össztündér ismertető és egész Hedj történetét, na meg persze a törvényeket is tartalmazza. Az elengedhetetlen törvények. Rengeteg képet találtam a könyvben, amik a különböző tündér népek jellemző öltözékét és külsejét ábrázolja. A képek mellé leírás a viselkedésükről, szokásaikról stb.stb. Milliónyi információ, egy aprócska könyvben. Gyanús is volt, hogy ahányszor a végére akartam lapozni mindig visszahajtódott az első oldalra, viszont ha csak egyesével lapoztam, akkor engedte, hogy tovább menjek. A szótár nagyságú tündérlexikon több száz, sőt szerintem több ezer oldalas volt. A vastagsága mégsem hasonlított egy kódexéhez. Apró, akár egy táskában is elfér, vagy a kezemben, úgy hogy észre se lehet venni. Ez az egy tankönyvem lesz, ezek szerint. Végtelenített tankönyv, egyre rosszabbul éreztem magam, ha arra gondoltam, hogy milyen lehet az oktatás, ha a könyvek ilyenek. Vitának is megmutattam, de ahányszor az ő kezéhez közelítettem a könyv erősen világítani kezdett, aztán valami erő ellökte onnan. Mintha a könyv nem akarná, hogy megérintse. Most már tényleg nem bírtam tovább. Eddig nem kérdeztem meg, de most már tudnom kellett, hogy mi a fene folyik itt, hogy miért száműzték Vitát a tündérek világából.

„-Ez egy igen kényes téma, Léna. Már nagyon régen történt, sokat felejtettem már, tudod az öregség megviseli a halandóvá tett tündéreket is.” –ez volt a válasz, mikor a hedji utolsó éveiről kérdeztem.

„-Vita, kedves drága Vitácskám, hogy egyem azt az öreg lelkedet. Ha megkérlek mégis visszaemlékeznél rá? Hisz valamire csak emlékszel, talán az okra, hogy miért száműztek.” –bevallom töredelmesen, nyaliztam.

„-Emlékszel még arra a történetre, amit meséltem, a háborúról?” –Csak szaporán bólogattam, hogy mire akar kilyukadni, azt még nem is sejtettem.- „Nos, a két világ szülöttei soha nem érintkezhetnek,khm..és soha nem lehet ’közös gyümölcse a szerelmüknek’, ha érted mire gondolok..”-Ha nem a gyerek, akkor csak az lehet, ami a gyerek előtt van, már pedig Vitának nincs gyereke, azaz.. – "És mivel mi örülten szerelmesek voltunk, és mint említettem meg is akartunk házasodni, titokban örök hűséget is fogadtunk egymásnak. Ez nálunk már titokban a házasságot jelentette, így..megtörtént. De mind Mormont, mind engem száműztek a világunkból tettünkért. Ezért sem szabad Léna beleszeretned egy halandóba sem. A halandóknak más a világuk, és talán másak a törvényeik. De ha megtörténik az érintkezés, téged örökre száműznek Hedjből, és a Földre sem jöhetsz vissza többé." –Nekem már kezdett cseppet elegem lenni abból, hogy a tökéletes világban mindent törvény tilt. De ha mindez tényleg így van, egyet mégsem értettem.

„-De akkor Marmonnak is itt kellene élni a Földön, nem?”

„-Igen, itt is él..de a szerelmünk sajnos nem egy iránytű, ami elvezet a másikhoz. Marmon bárhol lehet a Földön, és mégha meg is találnám, talán soha nem akarna velem szóba állni, annyira megbántottam.”- valahogy most sejtettem, milyen helyzetben is van Vita. A könyv elutasítja, a világa, és a saját apja törvényei elutasítják, sőt még a szerelme is elutasítja. Mindez egy tökéletes világban? Szerintem közel sem tökéletes. A mi világunk sem az, mégis mi legalább az emberi szeretet elé nem állítunk törvényeket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.