Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szerelmet nem lehet kitörölni a szívből (78.)

2008.10.30

Egy érzés nem törlődik csak úgy el. Olyan, mint a kémia kicsit. Ott sem vesznek el az anyagok, csupán átalakulnak. Akik régóta szerelmesek, és talán régóta együtt is vannak, a napjaikat együtt élve töltik, egy idő után már bizonyára elmúlik köztük is a szerelem. De a szerelem nem távozik maradéktalanul a szívükből. Egy kis érzés, egy szinttel magasabb valami ott marad. A kezdeti láng alább hagy, de ha parázslik is, megmarad a szeretet. Lehet, hogy gyűlöletté válik, egy csúnya válás után. Lehet, hogy barátsággá, egy hosszú háború utáni békülés hatására. De megmarad, ha egyszer létezett, soha nem fog teljesen eltűnni. Maga a szerelem a lelkünk és szívünk mélyén lakozik. Nem lehet kitörölni, mint egy fájlt a gépen. Ez inkább egy olyan érzés, ami akár egy elégetett kép hamujaként vagy, akár egy kellemes dolog emlékeként megmarad. A tűz megpörkölte a kép szélét, egy kis folt jelzi az égést, de a kép megmaradt. A szerelem megmaradt. Nem törlődött ki, csupán megsérült.                  

Július 3. 00.00

 

 

Szalad, mintha bottal ütnék. Lohol, mert szerelmes. Az emberek nem értik, miért? Mindenkit arrébb lök, és szalad a célfelé. Motorra pattan, és minden autó rádudál, mindenkit kielőz. Leparkol a reptér előtt, tilosban. Nincs ideje a szabályokkal foglalkozni. El kell érnie..még oda kell érnie. Talán még sikerülhet. Hanyas kaput is mondta Keira? ..Bismarckból New Yorkba..11 óra 45 perckor indul. Basszus lekéstem. Elment. Itt hagyott, úgy hogy nem tudja, hogy..Talán még nem. Talán meggondolta magát. Tovább szalad, kérdezi a stuardest, hogy melyik a 7-es kapu. Az egy irányba mutat, de figyelmezteti, a gépbe már beszálltak az utasok, és felszálláshoz készül a gép. Őt ez nem érdekli, csak szalad. A jegykezelő megállítja:

„-Innen már nem mehet tovább! A gép már felszálláshoz készül. Sajnálom, esetleg a következő járattal..uram, uram.. oda nem mehet be! Biztonságiak!” –ő mégis szalad tovább, arrébb löki a jegykezelőt. Gyorsan fut, akárcsak egy focista. A repülőhöz szalad, utána futnak a biztonságiak kezükben előkészítve a gumibottal. A repülő pilótája egy motorosruhába öltözött kamaszfiút lát, aki a gép előtt integet, és kiabál. A pilóta jelenti a biztonságiaknak, és a toronynak a helyzetet. A biztonságiak elkapják és leteperik a srácot a földre, az tovább kiabál, egyre csak egy nevet üvöltözik: Léna! A pilóta elnézést kér az utasoktól, a közjáték miatt pár percet késni fognak. Minden utas az üvegre tapadva figyeli, ahogy a reptéri váró felé ráncigálják szegény fiút.

Egy filmnek is beillik az életem. A sok kíváncsi ember feje mellett én is rátapadtam az üvegre, és felismertem Louist. Hát ő meg mit keres itt? Azt hittem a nagyszüleinél van Idahoban. Kikapcsolom a biztonságiövet és az ajtóhoz szaladok, rimánkodok a stuardessnek, hogy engedjen ki.

„-Nézze, ha most nem megyek le, az életemnek annyi. Az egyetlen srác, akibe valaha igazán szerelmes voltam, most itt van. Tudja összevesztünk, és el se tudtam tőle búcsúzni. De most itt van! Kérem hallgasson a szívére, és engedjen ki. Csak pár percre, kérem! Kérem..”- a stuardess szeme mintha kicsit barátságosabbá vált volna, a szíve megenyhült. Előre szólt a pilótafülkébe, hogy még pár percet várjanak a felszállással. Aztán bólintott az ajtó mellett álló férfinak, aki kinyitotta nekem az ajtót. A lépcső lenyílt, én meg szaladtam, ahogy bírtam. A váróban két biztonságiőr fogta a két vállát, a kezei megvoltak bilincselve. A jegykezelő stuardess éppen telefonon beszélt valakivel. Gondolom Louis szüleivel, mert a beszélgetésből egy „a fiúk nem is egy törvényt megsértett” kifejezést el tudtam csípni. De amikor odaálltam és biccentettem a biztonságiőröknek:

„-Egy pillanatra magunkra hagynának minket?”- Louis felemelte könnyáztatta arcát és csak pislogott rám.

„-Ismeri a kishölgy ezt a suhancot?” –bólintottam az egyik őr kérdésére, aztán arrébb álltak egy pár méterre. Louis felállt, a kezei még mindig megbilincselve.

„-Azt hittem, hogy már soha többé nem láthatlak. Léna, én tudom, hogy az elmúlt pár hónapban..én..beismerem, kerültelek. De, mert azt hittem tényleg csak David miatt hazudtál nekem. Viszont tegnap felhívott Keira, és elmesélt mindent. Az egész históriát az elejétől a végéig. Végre felfogtam. Mindent félreértettem, de te nem is akartad megmagyarázni.”

„-Mert elhitted volna? Nem láttál mást, csak amit látni akartál. Jobbnak láttam, ha meggyűlölsz, mintha ..mintha az életed kockáztatva kiszaladsz a reptérre, és a gép elé állva akadályozod meg, hogy felszálljak.”

„-Jójó, elismerem, nem ez volt életem legjobb ötlete, viszont más hirtelen nem jutott eszembe.. Nem hagyhattam, hogy felszállj anélkül, hogy tudd..szeretlek!”-Louisra figyeltem, de a nagy monológ közepette hallottam, ahogy mögöttem valaki hüppög. A stuardess kissé meghatódott, és most szószerint zokogott. Tényleg megható volt, hogy mit meg nem tett értem Louis.

„-Micsoda? Ez egyenesen őrültség volt. Őrült vagy!”-Louis tekintete meghökkent egy pillanatra-„De az én kis őrültem vagy, akit annyira de annyira szeretek!”-Hát kellett egy kis hatásszünet, amíg a stuardess is fellélegezhetett ijedségéből, hogy egy ilyen romantikus helyzetet elszúrok. De aztán, mikor Louis megpróbált megcsókolni, és az elöl összebilincselt kezei ellenére valahogy sikerült is neki átölelni, akkor mindenki el kezdet tapsikolni, még a biztonságiőrök is. A stuardess könnyei patagzottak. Én meg..hát, azt hiszem, ha lehet ilyet, talán szárnyaltam örömömben. Mármint a tündérszárnyaimmal. ;) 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.