Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mesék, amiket sosem felejtünk el (46.)

2008.10.16

Amikor kicsi vagy, a szüleid, nagyszüleid, tesód mesél neked meséket. Egyik este, viszont nagyon megtetszik az egyik mese. Újra és újra azt a mesét kéred lefekvés előtt. Adott idő után szinte kívülről fújod az egész történetet, sőt már néha be is fejezed a mondatokat, miközben mesélik neked. Mégis töretlenül ugyanazt a mesét kéred, mert annyira szereted. A nagy gyerekek már el tudnak aludni mesék nélkül is. Az esetek többségében. De mi van, ha ez mégsem sikerül? Magadnak mesélsz esténként. Eljátszod, hogy ott ül nagyi az ágyad szélén, és különböző orr, vagy torok, vagy éppen fejhangon egy-egy szereplő hangját utánozza. Lassan már csak az agyadban pörgeted végig a történetet. Később már nem is kell, ahhoz hogy elaludj, sőt már nem gondolsz rá. Mégis, ha csak egy mondat elhangzik belőle, te neked újra eszedbe jut, mert az a mese örökre megmarad. Megmarad, míg meg nem halsz, mert őrzöd az emlékezetedben.

A kóma végén:

Hallottam, amikor anya újra felidézte a gyerekkoromat. Imád nosztalgiázni. Azt is mesélte, mennyire szerettem a tündér-királykisasszonyról és a hercegről szóló történetet, amit ő maga talált ki, mert a könyvből már az összes mesét felolvasta, és azokat már untam. Ezt a mesét viszont soha nem untam meg. Talán, mert hasonló a helyzetünk a tündér-királykisasszonnyal. De honnan tudtam volna 3-4 évesen, hogy vannak, úgymond természetfeletti képességeim -ami mellesleg kómában nem igazán működött-. Szóval a tündérlány, lévén, hogy tündér-család sarja, nem házasodhatott össze szerelmével, a halandó herceggel. De a tündérlány alkut kötött a csúf boszorkánnyal, hogy vegye el a szárnyait, és akkor ő is halandó lesz. Miután a tündérlány inkább feláldozta volna a halhatatlanságát, minthogy a szerelme nélkül éljen egy óriási csoda történik, és a szárnyai visszanőnek, amikor a herceggel megcsókolják egymást. Összeházasodhatnak, a hercegből király a tündérlányból, pedig királynő lesz. Ezek után boldogan éltek, míg meg nem haltak. A halandók világa a tündérek világával békességben élt a gyerekeik uralma alatt is. Persze ez a rövid változat.
Szerettem ezt a mesét, s anya most megint ezt meséli. A különbség az, hogy nem elaltatni, hanem felébreszteni akart vele. Emlékszem, és neki is mondani akarom, de nem jön ki egy hang se a torkomon. Próbálom mozdítani a karomat, hátha... aztán egy hatalmas sikoly. De nem az enyém. Anya volt az. Talán pókot látott, de hol? Én nem látom sehol azt a pókot. Te jó ég, látok. Akkor a szemem is nyitva van. Ébren vagyok. Istenem, felébredtem!!! Anya orvosért rohant, és egy jó félórás vizsgálat után, végre beszélhettem anyával. Azt mondta pont akkor mozdult meg az ujjam, amikor ott tartott, hogy a tündérlány feláldozta halhatatlanságát. Micsoda ironikus helyzet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.