Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Válaszút (51.)

2008.10.16

Erre, vagy arra? Az egyik irányban egy sötét, hosszú, félelmetes út vár rád, viszont a végén egy csábító cél lebeg a szemed előtt. A másik irányban „sárga kövesút” vezet a nyugalomszigetéig, de a cél nem az, amire te vágysz. Nehéz eldönteni, vajon melyik út a helyes. Sokszor nem is a megfelelő irányt választjuk, és a végén azon rágódunk, bárcsak újra kezdhetnénk. De mivel ez lehetetlen, inkább a választott utat próbáljuk megszokni. Bárcsak lenne egy aranyközépút! Hát igen. Ez az, ami soha nincs. Bármit választasz valakit megbántasz, ha mást nem, akkor leginkább magadat. A végén, ha már mindezt alaposan átgondoltad a döntésed előtt, egyszer muszáj megtenned az első lépést. Mindenki számára kedvező döntést egyszerűen nem hozhatsz, mert lehetetlen.

Szeptember 1.

Alig figyeltem az időre, mert miközben beszélni „tanultam” (az orvos azt mondta, ez csak segíti a már megtanult dolgokat visszaidézni, valami reflexemlékeztető izé) apával járkáltam például a kórház melletti parkban, beszélgettünk a suliról, itthonról, meg otthonról. Vagy is nyökögtem, ő meg hallgatott és próbálta kitalálni, mit szeretnék mondani. Aztán illa-berek eltűnt az a pár nap és itt is volt a suli első napja, igaz csak heti egy-két alkalommal, de bejárhatok, hogy ne nagyon maradjak le, hisz nem soká itt a vizsga. Aztán beszéltem Vitával is, aki folyamatos pozitív gondolathullámokat küldött felém, amint megtudta, hogy balesetem volt, meg kóma stb. Bent is volt meglátogatni, csak még „aludtam”, az ő szavával élve. Egy fél óra múlva, miután megbeszéltük az eddigi dolgokat, ami velem történt, meg ami vele (éves szabira megy jövő januárban). Aztán rátért a főiskolai tanulmányaimra, ami hogyis mondjam khm...”külföldön” történik majd. Ugyanis jövőre egy olyan kolis suliba fogok járni, ahol megtanítanak mindenre a médiumokról, történelmükről, kiemelkedő alakjaikról, életükről, életmódjukról, foglalkozásaikról, világukról, meg mindenről, csak éppen nem szerepel ez a suli egyik egyetemi ismertetőben sem, hiszen a halandó emberek nem ismerhetik.  És mégis mit fogok mondani anyáéknak? Ahogy elképzelem: „-Anyu figyel csak, a nyáron elutazom egy kis időre, mert nem e világi suliba fogok járni. Ja persze, el is felejtettem mondani, hogy azért mert gondolatolvasó vagyok és le tudom fagyasztani az időt (Vita szerint ez a másik képességem, és nem csak halucináltam amikor megtörtént).”-szerintem először csak hülyének nézne, aztán hatalmas kacajban törne ki. E-reakciót elkerülvén inkább (Vita és az én megállapodásunk szerint) egy külföldi speciális újságírói iskolát adunk be anyának, és a csomagokat majd Vita elintézi, bár nem tudom hogyan, talán eltéríti azokat? Fárasztónak ígérkezik ez az időszak.

Szeptember 2.

A bizalom minden határt eltöröl. Már ha egyáltalán elmondhatnád a titkodat bárkinek is. Mivel én ezt konkrétan szabályelleni vétésként tenném, talán visszafogom magamat, és nem kekeckedek egy természetfeletti bíróság törvényeivel. A mai napon sikeresen hazudtam, mint a vízfolyás! Hurrá! Gartulálok magamnak. Csak el ne szálljak a büszkeségtől. Igazából pocsékul érzem magam, hogy hazudnom kellett anyának, Jasonnek és még Keirának is. Hülye szabályok.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.