Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vicces és mesés 1.

2008.09.22

Egyszer volt, hol nem volt...álljunk csak meg egy szóra! Ha a tények időben és térben nem egyeztethetőek, az ugyebár arra enged következtetni, hogy az egész csak fikció. Gratulálok kedves szülők: Hazugsággal ringatják álomba gyermekeiket.

Élt egyszer egy öreg király...akivel minden bizonyára nem tudatták azt a tényt, hogy mindenki olyan idős, mint amennyinek érzi magát. Bár ez egyáltalán nem tölt be semmilyen szerepet sem a történetben, hiszen a bácsinak nem volt halálfélelme, sokkal inkább gyönyörűsége 3 gyermekében.

Eredetileg 10-en lettek volna, de ebből 3 bölcsőhalálban kilehelte lelkét, 2-őt elvitt a háború alatti dögvész, egyet megevett a sárkány , mert senki sem akarta kiszabadítani, s a 7. öngyilkos lett, miután megunta  hallgatni a rengeteg imát az apácazárdában, s inkább az ördög kegyeit: lángolását, szenvedélyét, vágyait és a kéjt választotta.

De ez sem játszik túl nagy szerepet , mivel még maradt három, ami ugyebár több a semminél. Nos, velük együtt lakott Túl az Óperencián , egy közös kastélyban, mivel akkoriban még nem volt divat különköltözni a szülőktől. Minden nap jókat ettek, s híztak.....tulajdonképpen nem is volt más dolguk. Se nem fürödtek, se nem használtak külön helyiséget "belsőségük kiürítésére" ...sőt, még a tetveket sem szedték ki a parókájukból. Ha jobban belegondolunk; büdösek és undorítóak lehettek.

Mégis....mégis minden este egy szőke, Axe felhőbe burkolózott, izmos és udvarias férfiről álmodoztak. Persze a két idősebbnek esélye sem volt, mivel valaki hajdan úgy határozott a sorsukról, hogy legkisebb húgokra irigykedjenek életük végéig. Ilyenkor mindig azon siránkoztak, hogy ők mért csak ennyit kapnak a sorstól, hiszen sokkal többet érdemelnének.

Természetesen egy idő után ez az érzés elhatalmasodott rajtuk, s bűntényt forraltak húgok ellen, amiért a story végén majd elítéljük, s akár le is fejezzük őket. Sajnos, mivel képzetlenek, s butácskák voltak, ezért nem tudtak semmit sem kitalálni, s a csodás elemek birodalmába meneteltek el. Ugyanis mekkora véletlen, de a csodálatos ország szélén pont lakott egy öreg, csúnya és arany tallérért bármire hajlandó nő, akit csak boszorkánynak becéztek, már ha valaki egyáltalán megszólította. Nos, a két nevesincs királylányka hintóra pattant-mivel nem jártak sehova sem gyalog- s kb. 40 m-t utazás után bekopogtak az asszony ajtaján.

- Nem veszek semmit!- hangzott az elutasító válasz.

- Óh, te vén banya, alkut ajánlunk neked. Pénzért gyilkosságot.........

- Mh, bár szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, de nem járok se konditerembe, se fegyvertartási engedélyem nincs...a parasztfelkeléshez pedig még túl korán van.

- Nekünk viszont sok pénzünk van, s rengeteg ránctalanító krémünk. Cserébe csak annyit kérünk, hogy teliholdkor kislámpafénynél gyilkolj le néhány plüskigyót, valamint békát, s főzz mérget belőle a mi kis hugicánknak.

- Mh, már megint húsleves...s hol marad a kreativitás? Na jó, nem bánom.

Persze az öreg nőt nem fizették ki, hanem gonosz módon feljelentették az állatvédőknél, s boszorkányságért máglyahalálra ítélték.

Ezután pedig végrehajtották szörnyű tervüket, s miután egy vacsora alkalmával leitatták húgokat, már arról ábrándoztak, hogyan fogják maradék testvérüket is eltávolítani. Persze a gépezetbe homokszem csúszott, ugyanis a kiskirálylány elfelejtett meghalni s csak szorulást kapott, aminek következtében feladott egy hirdetést az újságban:

"Keresem azt a herceget, aki orvos és már feltalálta a hashajtót. Jelige: csak könnyedén!"

Bár elég sokan jelentkeztek, mégis csak egy vett annyi bátorságot magán, hogy elmenjen, s ki-k*r-álja. Természetesen a férfi nem csak orvos, hanem nyomozóként is szerzett már gyakorlatot ahhoz, hogy kiszagolja: itt valami bűzlik.

Nem is tellett ám el oly sok idő, mire az egyik nővér lelkileg összetört kudarca miatt, s mindent elmesélt, habár tudta; az, hogy önként feladja magát, mit sem változtat ügyén. De legalább azt sikerült elérnie, hogy ne végezzék ki, mint a legidősebbet. Ehelyett élete végéig egy kastélyba zárva ült, zöld sárkány őrizetében, s egyfolytában pókereztek. Néha olykor-olykor eszébe jutott régi élete, de már csak kacagott rajta. Nem hiányzott számára többé semmi, s senki. Se a pedofil apja, se a cicababa húga, se a hatalomra éhes nővére, se a banya, ki az utca szélén lakott s pénzért bármit megtett....se önmaga, ki helyét ezek értéke között nem lelte. Mindezeket félrelökte, s máig sem él boldogan, egyrészt mert nem halhatatlan, másrészt mert ő is tudja: az élet nem habos torta, ha meg igen, akkor cukorbeteg. ....De azért kellőkép kiélvezte. S talán már úgy sejted, hogy ő a sültkrumplikirálykisasszony, de nem.

Az a húga volt, az ég szerelmére! Hiszen ez csak egy mese, de nem "mátka"!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.