Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vicces és mesés 2.

2008.09.22

Egyszer volt, hol nem volt.

Mégis csak megtörtént, ha már papírra vetették, ennyi marhaságot egy ember sem hordhat össze, csak úgy, kivétel ha bolond gombát evett abban a bizonyos erdőben, ahol a storynk játszódik.

Szóval valahol, valószínűleg nem a tengeren, létezett egy normális méretű erdő, normális alakkal. Nem volt az se hatszögletű, se rombusz, de még egy deltoid alakot sem bírt magára ölteni.

Nos, ezen erdő szélén élt egy igazán felelőtlen nő. Volt neki egy öreg, beteges anyja, akitől nem tudott máskép megszabadulni, mint hogy építetett neki egy kis viskót az erdő közepében, amit előtte matematikusokkal pontosan kiszámoltatott, majd kiméretett. Nos, ebbe az ócska, pókokkal teli kis ólba zárta anyját öregnapjaira, s hogy az öregnő csendben maradjon, időnként a lányával küldözgetett neki egy-két mérgezett süteményt, meg persze jó sok alkoholt, hogy hátha egyszer csak összeomlik a nő mája, nem bírja tovább, s kipurcan.

De mielőtt elítélnénk azért, ahogy az anyjával bánt, vegyük szemügyre azt, amit a gyerekével művelt…na, az a nem semmi!

Szegény kislányt állandóan piros ruhákban járatta, hiába tiltakozott ellene. Persze, ezért meg is kapta a suliban a magáét, mindenki lenézte, s azt mondogatták a háta mögött, hogy mindig ugyanazt a gúnyát veszi fel. Persze, az ő hibája is, miért nem mondta meg egyszer keményen a magáét az anyjának?! Mert gyáva volt a lelkem, gyávább mint a nyulak! Sőt, annyira , hogy mikor anyja kitalálta, hogy elég erős ahhoz, hogy egy teligyömöszölt kosarat egyedül cipeljen a több órás úton a nagyanyjáig, ráparancsolt:

- Na, sipirc te dög, menj anyámhoz, vidd el neki ezt a kosarat, teli van minden olcsó s romlott moslékkal! Aztán nehogy szóba állj valakivel, mert az erdő veszélyes! – A gyáva kislány pedig szó nélkül engedelmeskedett.

Igen, veszélyes. Tudta, s mégis oda küldte ám! Tök egyedül a tök sötétbe, a fákkal tökre teli levő erdőbe! A kislány meg ment, s magában arra gondolt, hogy már csak azért is szóba áll az első teremtménnyel, aki az útjába akad, mert nem elég, hogy ruházatát korlátozza az anyja, de a nyelvét aztán igazán nem fogja.

Így haverkodott össze a büdös, műveletlen, faragatlan, s mit tudom én, mivel személyesen nem ismertem farkassal. Egész jól elvoltak, szórakoztatta a kislányt a csajozós szövegeivel, de azért azzal is tisztában volt, hogy a gyermek magasról lenézi, s csak azért haverkodik vele, hogy az anyját bosszantsa. Nem csoda, hogy egyszer a farkancsnál is betelt a pohár, de nem vízzel, sokkal inkább dühvel.

Nos, ezen előzmények okaként történt az a szomorú eset, azon a bizonyos napon. Szóval papírzsepiket elő, mert szem nem fog szárazon maradni, ha ezt elolvassák! A farkas megunta, hogy a kislány állandóan hülyíti, s egyik nap mikor látta, hogy megy a nagyihoz, szörnyű terv fogant meg a csöppnyi agyában. Elrohant a nagyihoz, ami nem esett nehezére, mivel nem volt túltáplált, s amúgy is bírta a sportokat. Közölte vele, hogy ha tetszik, ha nem, fel kell, hogy darabolja, mert egyben nem képes lenyelni, a közhiedelemmel ellentétben, s meg is tette. A nagyi persze nem bánta, mert már elege volt az örökös magányból, semmittevésből s depresszióból. Sőt, még utolsó gondolata is az volt: Milyen figyelmes ez a farkas? Jó ember lehetne belőle!

Nos, a farkas kinyírta a nagyit, felmosta a vért, kidobta az ízetlen beleket a kukába, s előtört belőle a ferde hajlama! Bizony, mert ez a farkas olykor-olykor nőnek öltözött. Most is felkapta nagyi ruháit, s befeküdt az ágyba, hogy durmoljon egyet. Persze, ahogy ez lenni szokás, pont mire elaludt volna, megérkezett Piroska.

- Csá, csövi, nagyi-gagyi! Na, ki van itt? Ó, csak én vagyok, na! Mizu?

Persze a farkas egy rohadt szót nem értett ebből a szlengből, s kigúvadt szemekkel nézett a kölyökre, hogy mi a franc baja van.

- Na, csak nem szorulásod van, hogy így ki van guvadva a szemed?

- Tessék? – értetlenkedett a farkas koma.

- Áh, már a hallásod sem a régi! Bizony, hiába van akkora füled, mint annak a Dumbó elefántnak. De mi van veled? Mit ettél már, hogy ilyen rossz a leheleted? Biztos pálinkáztál is mellé, vén trogy!

Na, ez aztán sok volt szegény állatnak, s megunta a kiscsaj értelmetlen pofázását, s tiszteletlenségét az idősek felé, így gondolt egyet, s átharapta a torkát! Nyekk! Nem fájt neki, hiszen a dög azért ügyelt erre is, mert nem szeretet másokat bántani, csupán ösztönből ölt. S valljuk be, annyira megviselte ez az egész, hogy mély álomba zuhant , csak ne kelljen a valósággal szembenéznie, mert tudta, ezután csak emosként élhet, ennyi bűn elkövetése után. Óh, szörnyű, kegyetlen élet! S akkor még szegény kis állat nem sejtett semmit! Ugyanis bármily hihetetlen, de nem ő volt a környéken a leggonoszabb! S ez hamar világossá is vált előtte, amikor is a kegyetlen vadász benézett nagyanyó házának ablakán, s meglátta a jóllakott, ezáltal tehetetlenül fetrengő farkast.

- Áh, a gazfickó! Múltkor lenyúlta a nyuszi lányt a kezemről. Na, most csak te, meg én! Kinyírlak! Hihihi!

S így is tett! S előtte meg is kínozta! Kérem, ezt gyenge gyomrúak ne olvassák!

Ugyanis a vadász szétvágta minden érzéstelenítés nélkül a farkaska hasát, kiszedte belőle Piroska és nagymuter darabjait, majd köveket tett a farkas gyomrába, s megsózta őket, mert már akkor készen állt a szörnyű terve. Nem csoda, hiszen intelligens pasi volt , előtte sebész lehetett, mert a maradványokból olyan jól összevarrta nevesincs kislányt, s nevesincs nagymamát, hogy azok még kerek fél-fél órát éltek, s ő gyönyörködve nézhette végig, hogyan múlnak ki még egyszer.

Vissza a farkasra! Miután felkelt, rohadtul fájt a hasa, s még jobban szomjazott a rengeteg sós kőtől. Kiment a kútra, hogy igyék, mivel a lakásba nem volt bevezetve a víz! Nos, ahogy annak rendje és módja volt, van s lesz, előre hajolt , a sok kő megbillent benne, s fejest bukott a kútba. Sajnos nem volt szerencséje, nem fulladt meg rögtön. Két napon keresztül vergődött, könyörgött a vadásznak, húzza fel, többé nem dugja meg a nyulait, de az csak nevetett, s élvezte kicsinyes bosszúját, igazi emberhez méltóan.

Nos, ezzel véget is érhetne a storynk, ha a felelőtlen anyát is kinyírta volna a vadász, de az ég bocsássa meg neki, férfinak született, nem volt ennyi esze. A felelőtlen anya egy hét után elkezdett aggódni a piros ruhás gyermeke után, s feltűnt neki, hogy esténként nem tud kivel veszekedni. Ezért fogta magát, elsétált a nagyi viskójához. Amikor meglátta a rengeteg hullát, elsőnek sikítozott egy párat, majd rögtön a rendőrséget hívta. Nos, kivételesen egész rövid időn belül mindenre fényderült, mivel a vadász mindenhol ujjlenyomatokat hagyott hátra, mert azt hitte, hogy jól mutat a tapétán, s megy új csillárhoz a véres keze lenyomata. Be kell vallani, lehet, hogy szobafestő volt előző életében, mert egy talpalatnyi hely nem maradt a falon szárazon, vér nélkül. Elfogták, s bíróság elé vezették. Az állatvédők persze támadták, nem értették meg beteges bosszúját, amit egy kihalófélben lévő, védett állattal szemben elkövetett, méghozzá vadászengedély nélkül. Persze, elítélték életfogytiglanra, ami 25 év múlva le is járt. Miközben a börtönben ült, levelezést folytatott a piros ruhákban járó kiscsaj anyukájával, aki annyira megbocsátotta neki, hogy kislányát összevarrta, miután kihalászta a farkasból tetemét, hogy feleségül ment hozzá. A storyhoz az is hozzá tartozik, hogy nem éltek boldogan, míg meg nem haltak, mert a nő lelkét hamar megfertőzte a vadász, akit egy este alkalmával kinyírt, s az erdőbe költözött, ám nem egy egyszerű házba, hanem egy mézeskalácsosba, s ott öregedett meg, s szedte gyanútlan, eltévedt áldozatit. Többek között Jancsit és Juliskát, de ez már egy másik történet! Egy másik szörnyű sorozatgyilkosság!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

olvastam

(mama, 2011.07.17 22:33)

Ezek a bogumil nevű író történetei.Csaló, másoló